A vitaminokról manapság mindenki hallott, és a hétköznapi ember is nagyjából tisztában van vele, hogy mit jelent ez a fogalom. A vitamin olyan szerves vegyület, amely kis mennyiségben ugyan, de nélkülözhetetlen az emberi szervezet számára, viszont kellő mennyiségben az előállítására nem mindig képes, ezért tápanyag formájában kénytelen hozzájutni.

Mi magyarok különösen tájékozottnak érezzük magunkat, hiszen számunkra a vitamin kifejezés elválaszthatatlanul összeforrt Szent-Györgyi Albert nevével és a C-vitaminnal, ehhez kapcsolódóan a magyar paprikával és a savanyú káposztával. Azt már kevesebben tudják, hogy a vitaminok jelentőségével „csak” kb. 100 éve van tisztában a tudomány, mert a vitaminok felfedezése, előfordulásuk, szerkezetük, sajátságaik és fiziológiás hatásuk vizsgálata igazán csak a 20. század elején kezdődött.

Pedig a vitaminok hiánya által a szervezetben kialakult betegségeket és tüneteket már régóta ismerte az emberiség, sőt a tapasztalatok és megfigyelések alapján némelyiket gyógyítani is képesek voltak anélkül, hogy azok kialakulásának okaival tisztában lettek volna. A vitaminhiányok okozta bizonyos megbetegedések gyakran olyan sok embernél fordultak elő bizonyos néprétegek körében, hogy járványnak tekintették, és úgy is kezelték.

A vitaminok fogalmi lényegének megértése és helyes értelmezése csak a biokémia és a genetika segítségével lehetséges igazán. A növények és számos más egyszerű organizmus kémiai elemekből (C, H, O, N), egyszerű molekulákból (CO2 , H2 O stb.) és ásványi anyagokból energiaforrások (pl. a Nap fénye) segítségével minden szükséges vázanyagot és az életfolyamatok működtetéséhez szükséges anyagokat (enzimek, koenzimek, hormonok) képesek szintetizálni.

A magasabb rendű szervezetek azonban ezen képességek némelyikét elvesztették – valószínűleg mutáció következtében. Ezért az anyagcsere vagy más életfunkció szempontjából fontos, egyes anyagok előállításához szükséges útvonal teljesen vagy részleges eltűnt, így ezen útvonal végtermék-molekulái többé nem keletkezhetnek a szervezetben, hanem a táplálékkal kell őket bevinni. Amíg az ember a természetes környezetben élt, a törzsfejlődés során csak olyan anyagok szintézisének hiányát volt képes elviselni és túlélni, melyek a természetes, friss, zöld táplálékban rendelkezésre álltak.

Amikor azonban a társadalmi fejlődés az emberiség nagy részét kivonta természetes közegéből, a megváltozott táplálkozási szokások révén a mesterséges környezetben már nem volt elérhető számára minden olyan anyag, melyeket a szervezet nem tud előállítani: ezek a hiányzó anyagok a vitaminok.

A vitaminokat nem kémiai szerkezetük, hanem biokémiai aktivitásuk alapján osztályozzák, ezért egy bizonyos vitaminnak akár több, azonos hatású vegyületet is tekinthetünk, amire jó példa az A-vitamin hat vitamerje. Van olyan vitamin, amit bizonyos feltételek mellett képes a szervezet előállítani, példa erre ember esetében a D-vitamin és a napsütés kapcsolata. Van olyan anyag, amely az egyik élőlény számára vitamin, a másiknak pedig nem. Erre példa a C-vitamin, amelyet a legtöbb állat szervezete képes előállítani, de az ember nem. A definícióban azért fontos hangsúlyozni, hogy a vitaminok az emberi szervezet számára fontosak, mert a különböző fajok esetében más-más anyagok nevezhetők vitaminoknak Az esszenciális aminosavak, és az esszenciális zsírsavak nem számítanak vitaminnak, mert nagy mennyiségben van szükség rájuk. Mára tizenháromra csökkent a tudomány által elismert vitaminok száma.

A vegyes táplálkozás általában fedezi a vitaminszükségletet, de az étrend összeállításánál nemcsak arra kell törekedni, hogy a táplálék nyersanyaga vitaminban gazdag legyen, hanem figyelemmel kell lenni arra is, hogy az ételek elkészítése során – főleg a hevítés hatására – a vízben oldódó vitaminok 10-50%-a is elbomolhat, elveszhet. Az egészséges szervezet működéséhez nemcsak vitaminokra, hanem ásványi anyagokra, kofaktorokra és nyomelemekre is szükség van.

Az ember számára szükséges vitaminokat oldékonyságuk alapján két csoportba soroljuk:

  • Vízben oldódó: B1, B2, B3, B5, B6, B7, B9, B12, és C vitaminok.
  • Zsírban oldódó: A, D, E és K vitaminok.

A vízben oldódók csak nagyon kis mértékben képesek raktározódni, a fölösleges mennyiség a vizelettel ürül, a zsírban oldódók viszont raktározódnak, a túlzott bevitel túladagolásos kórképet okozhat (hipervitaminózis).

A vitaminok elnevezése nem egységes, napjainkban is leginkább a Drummond és McCollum által 1920-ban javasolt elnevezési rendszert használjuk, amely a vitaminok felfedezésének története során alakult ki. Az egyes vitaminokat a latin ábécé nagybetűi jelölik, annak megfelelően, ahogyan azokat az 1920-1930-as években elnevezték: A-, B-, C-, D-, E-vitamin stb. Azonban a sorból számos betű hiányzik, mivel ezekről bebizonyosodott, hogy azonosak egy másik, korábban felfedezett vitaminnal, vagy biológiailag hatástalanok, ill. nem felelnek meg a vitaminok definíciójának.

A hasonló élettani hatású, de kisebb-nagyobb mértékben eltérő molekulaszerkezetű vitaminokat az azonos betű jobb alsó indexében feltüntetett számmal különböztetjük meg. Például az A1-vitamin, A2-vitamin, A3-vitamin mindegyike mutatja az A-vitaminra jellemző fiziológiás hatásokat, de molekulaszerkezetük kis mértékben különbözik, és emiatt hatékonyságuk is eltérő. A D-vitamin (D1-D7) és a K-vitamin (K1-K4) esetében is ez a helyzet azzal a kiegészítéssel, hogy a K2-vitamin külön is gyűjtőfogalom (pl. K2 (20), K2 (30), K2 (35)).

A hasonló élettani hatású, azonos betűjelű, de eltérő számindexű vitaminok általában különböző eredetűek, ettől függetlenül azonban egymás helyettesítésére alkalmasak (a hatékonyságot is figyelembe véve).

A B-vitaminoknál a számindex nem azonos biológiai hatású vegyületeket jelöl, hanem különböző funkcióval bíró molekulákat. A B-vitaminok esetében az a közös, hogy vízben oldódnak. Minden egyes B-vitamin kémiai szerkezete jelentősen különbözik és eltérő a biológiai funkció is. A nagybetűs jelölés mellett elterjedten használják még a vitaminok fantázianeveit is, melyeket ugyancsak a felfedezésük és azonosításuk idején kaptak.

A vitaminokat tartalmazó kiegészítők, ásványi anyagok szedésének kedvező hatása legalább több hét, vagy több hónap múlva válik érezhetővé: javul az általános közérzet, a viselkedés energikusabb, a hangulat optimistább lesz, könnyebb elkerülni vagy leküzdeni a kisebb betegségeket. Fontos szem előtt tartani, hogy miket lehet távlatilag elkerülni az ilyen kiegészítők szedésével (példaként): csontritkulás, rák, szívbetegségek, stroke, szenilitás.

Ennek oka az, hogy a modern átlagember általában vitaminhiányosan étkezik, nem visz be szervezetébe elegendő mennyiségű vitamint. Orvosi vér- és vizeletvizsgálat alapján kiderülnek bizonyos hiányzó, vagy kevéssé felszívódó anyagok, amiket pótolni kell. Más vitaminok hiányát nehéz ilyen laborvizsgálatokkal kimutatni. Egyes táplálkozástudományi szakemberek a vérben lévő antioxidánsok szintjének vizsgálatát tartják fontosnak, mert ezek jobban tükrözik az általános egészségi szintet, mint maguk a vitaminok, amik az antioxidánsoknak csupán építőkövei.

A vitaminok szerteágazó hatását ma már elég jól le tudjuk írni. Vizsgálódjunk és gyanakodjunk, ha egyes „vitaminkészítményeket” azonnali hatás; az Alzheimer-kór gyógyítása; rákgyógyszer; különleges összetétel; titkos recept; csodálatos gyógyulás; újra felfedezett; elfeledett tudás címszavakkal reklámoznak.

Már kialakult, súlyos betegségek esetén konzultáljunk orvosunkkal, akit tájékoztassunk vitaminszedési szokásainkról. A vitaminok szedése nem okoz zavart az orvos által felírt gyógyszerek hatásában, ha mindegyiknél betartjuk a szedésére vonatkozó szabályokat.