Története: A magnéziumot 1808-ban fedezték fel, azonban csak 1933-ban vált egyértelművé élettani jelentősége. Az elnevezés görög eredetű, a Thesszáliában fekvő Magnésziáról (mai nevén Magníszia) kapta a nevét. Egy farmer 1918-ban Anglia Epsom városában kútvizet adott a teheneinek, de azok nem itták meg a keserű íze miatt. A farmer viszont felfedezte, hogy a víz segít a horzsolások, kiütések gyógyulásában. Az epsomi víz híre hamar elterjedt, a későbbiekben felfedezték, hogy hidratált magnézium-szulfátot, keserűsót (MgSO4) tartalmaz.

Alapvető tudnivalók: A magnézium az emberi szervezetben a csontok és a sejtek belső terében fordul elő, összesen körülbelül 20-30 gramm mennyiségben. Legfontosabb feladata az idegi- és izomműködés-, a szívritmus-, az immunrendszer-, a vérnyomás- és a vércukorszint szabályozásban van. Legnagyobb mennyiségben a különböző zöldségfélékben, a hüvelyesekben, a gabonafélékben és különösen azok héjában, a gyümölcsökben, a tejtermékekben és a halakban található meg a magnézium.

Hatása: Részt vesz a fehérjeszintézisben, a sejtek energiatermelésében és a csontok egészséges állapotának fenntartásában. Nélkülözhetetlen a nátrium, kálium, kalcium, foszfor és D-vitamin anyagcserében. A magnézium kiváló savkötő, ezért segíthet gyomorsósav-túltengésben.

Magnézium hiányra utalhatnak a következő tünetek:

  • ingerlékenység
  • izomgörcsök
  • ritmuszavar
  • álmatlanság
  • gyengeség
  • székrekedés
  • hányinger
  • fejfájás

Ajánlott adagolása: A napi magnézium igény számos tényezőtől függ. Ilyen például a kor, a nem és a súly, amelyek a napi ajánlott mennyiséget nagyban meghatározzák. Az ajánlott bevitel felnőttek esetében napi 350 mg és 1200 mg közé esik. Nagyobb szükség van magnéziumra stressz, fizikai aktivitás vagy túlzott alkohol, fekete tea vagy üdítő fogyasztás esetén. A túlzottan magas magnézium-bevitel fő káros hatása, hogy fokozódik a foszforürítés, így a foszfor hiánytünetei jelentkezhetnek.