Története: A kurkuma -más néven indiai sáfrány, avagy sárgagyömbér- erős antioxidáns, így az indiai népgyógyászatban emésztésserkentőként, méregtelenítőként, lázak, fertőzések, ízületi és bőrpanaszok, valamint májbetegségek ellen alkalmazták. Eleinte jellegzetes színe miatt inkább festékként használták, manapság már az egészségügyben játszik fontos szerepet. Európába arab kereskedők hozták be, míg a nyugati kultúrába terápiás tulajdonágainak köszönhetően vált népszerűvé a közelmúltban. A kurkuma gyógyításban való alkalmazását már 1748-ban említik, de az első sikeres kezelést 1937-ben dokumentálták, amikor is epehólyag gyulladásos betegeket gyógyítottak meg vele.
Alapvető tudnivalók: Enyhén kesernyés, borsos ízét a kurkumin adja, amelyet sárgaszínű, gyömbérre emlékeztető gumójából és gyökeréből nyernek ki. Azonosították a mechanizmusokat, amelyek révén a kurkuma segíthet megelőzni az Alzheimer-kórt, és stimulálhatja a veleszületett immunrendszert, hogy az eltávolítsa a béta-amiloid proteineket.
Hatásai: Gyulladás és fájdalomcsillapító hatását elsősorban a térd- és vállízületekre fejtheti ki. Különösen hatékony a reumás jellegű és csontízületi gyulladásokra, illetve a heveny fertőzésekre. Elősegítheti a vérrögök oldódását, azaz vér hígító hatása miatt védi az érrendszert is. Ösztönözheti az epehólyag működését, az epe kiválasztását.
Ajánlott napi adagolása: Általánosan napi 500-2000 mg kurkuma ajánlott naponta. Azonban hosszú időn keresztül, a kurkuma szedése nagy mennyiségben nem ajánlott!
Milyen esetekben nem ajánlott még szedni kurkumát?
- Terhesség és szoptatás ideje alatt
- Vesekő esetén
- Vérzési rendellenességekkel küzdők és véralvadásgátló tablettát szedők
- Cukorbetegség esetén
- Vashiány esetén
Szólj hozzá